Sütöttük, írtuk, szerettük – és most továbbadjuk
Tegnap egy különleges találkozásban volt részem. Egy nagymama, aki nemrég hallott engem egy előadáson, elhozta hozzám az unokáját és a menyét. Ahogy beléptek, a nagymama ezt mondta:
„Figyellek egy ideje, és tudtam, hogy ha valakihez el kell hozni az unokámat, az te vagy. Te vagy a legjobb.”
Miközben az anyukával beszélgettem, a nagymama és az unoka kíváncsian kézbe vették a Mesés ételek gluténmentesen című könyvünket. És ott, abban a pillanatban történt valami különös és megható…
Ahogy kinyitották a könyvet, szinte érezni lehetett, hogy valami láthatatlan, mégis nagyon is jelenlévő dolog száll ki belőle:
a szeretet, amivel együtt írtuk, főztük, kóstoltuk és csiszolgattuk a recepteket a lányommal és az édesanyámmal.
Emlékszem, ahogy hármasban a konyhában álltunk: sütöttük a sütiket, kanalaztuk a leveseket, nevettünk, néha újra kellett kezdeni egy receptet, máskor csak annyit mondtunk: „Ez most pont jó lett.”
És most ez a szeretet – amit akkor ott megéltünk – valóban kirepült a könyv lapjai közül, és megérkezett egy másik családhoz.
Egy olyan családhoz, akiknek pont erre volt szükségük.
A könyv annyira megérintette őket, hogy azonnal elvittek belőle egy példányt – és ami még nagyobb öröm számomra:
Úgy döntöttek, hogy jövő héten eljönnek a szülőcsoportomba is!
Ilyenkor érzem igazán, hogy amit csinálok, az nem csak szakmai munka. Ez kapcsolat, érzés, örökség. Egy szelíd üzenet más családok felé:
nem vagytok egyedül, van út, és lehet, hogy az út egy tányér étellel kezdődik.
Ha te is keresel egy kis kapaszkodót, megértést vagy inspirációt, szeretettel várlak:
A www.mesesetelek.hu weboldalon és a www.viraghhajnalka.hu oldalon is!