Amikor felmerül a szülőben, hogy a gyereke valószínűleg ADHD-s vagy ADD-s rengeteg kérdés kezd el kavarogni a fejében.
Az egyik legelső kérdés az szokott lenni, hogy megmondjuk-e a gyerekünknek?
A felismerés olyan mint egy hidegzuhany! Először az ember alig kap levegőt, és csak pislogni tud, hogy valahogy túlélje a következő perceket. Aztán ahogy túljut a kezdeti sokkon és rájön, hogy nem Ő neveli rosszul a gyerekét és a gyereke sem direkt viselkedik olyan furcsán lassan kicsit jobban kezdi érezni magát. Amikor kezdi már megismerni a helyzetüket rájön, hogy van megoldás, van kiút már nyugodtabb az arcvonása a szülőnek.
Ez az a pillanat, amikor már érdemes elmondani a gyerekünknek is. Két okból nem érdemes ezt eltitkolni előlük. Az egyik, hogy úgyis érzik a gyerekeink, hogy kicsit kilógnak a sorból. A másik, hogy attól nem kell Őket félteni, hogy szegényes a fantáziájuk és rosszabb, ha túlgondolják a helyzetüket ahelyett, hogy biztos forrásból megtudnák a negatív és pozitív oldalait egyaránt.
Ha kevésnek érezzük ehhez magunkat, kérhetjük ebben szakember segítségét is aki átlátja a lehetőségeket.
Érdemes a témával kapcsolatban szakkönyveket olvasni, tájékozódni.
Az oldalon található mentorprogram mindehhez megadja a kellő tudást és a munkafüzetek segítségével rögtön át is ültethető a gyakorlatba, amit aztán a konzultációkon még finomra hangolhatunk.
A mentorprogramra itt lehet jelentkezni http://www.viraghhajnalka.hu/mentor-program
A témával kapcsolatban további cikkeket a http://www.viraghhajnalka.hu/blog oldalon olvashattok.
A témával kapcsolatos könyv a https://gorenybolgyerek.hu/ oldalon rendelhető.