A neurofeedback tréningjeimen gyakran dolgozunk történetekkel. A kedvenc mesém a Kung Fu Panda, és van benne egy rész, ami szülőként és szakemberként is mindig mélyen megérint. Ezt most a saját szavaimmal mesélem el, és adok mellé pár azonnal használható ötletet otthonra.
Van egy jelenet, ahol Oogway mester finoman rávilágít Shifunak: a pandából akkor lehet Sárkányharcos, ha a mester valóban bízik a tanítványában, és egy kicsit elengedi a teljes kontrollt. Shifu ebben a pillanatban még bizonytalan – pont, ahogy mi, szülők is gyakran érezzük. Ez teljesen rendben van. A fejlődéshez bizalom, keret és apró, ismételhető lépések kellenek.
Az idegrendszer biztonságos kapcsolódásból és kiszámítható rutinból töltődik.
A kis, következetes győzelmek adják meg az önbizalom alapját („naponta egy ujjnyit nő a bambusz”).
Nem cél a tökéletesség – mindig a következő kicsi lépés a cél.
Nézzétek meg együtt a Kung Fu Panda-t.
Beszélgessetek utána:
„Mikor érezted legutóbb, hogy bíznak benned?”
„Mi az az egy pici lépés, amit a héten együtt kitartóan megcsinálunk?”
Válasszatok egy egyhetes minicélt (pl. reggeli piktogram-sorrend, 3–5 perc „mikromozgás” indulás előtt, 30–60 perc délutáni dekompresszió).
Hiszek benned. Lépésről lépésre haladunk. A siker nem azonnal, de megtörténik.
A Görényből gyerek könyvemben lépésről lépésre mutatom meg a mindennapokat és a tanár–szülő együttműködés ADHD-barát eszközeit – kicsi, következetes lépésekre bontva.