Miért zavarhat egy ruhacímke vagy egy répadarab?
Amikor a lányom kicsi volt, volt egy különös szokása: addig nem ette meg a levest, amíg az egyetlen darab répát ki nem vettük belőle. Nem számított, milyen finom volt a leves, a répa jelenléte egyszerűen elviselhetetlen volt számára. Ugyanez történt, amikor egy új plüssállatot vagy egy gyönyörű új ruhát kapott. Bármilyen aranyos volt a plüss, az első dolga mindig az volt, hogy megkérjen minket, vágjuk le róla a címkét. A ruha is csak akkor lehetett tökéletes, ha nem volt rajta zavaró címke.
Ez a fajta viselkedés – amit akkor még nem igazán értettünk – valójában a szenzoros érzékenység egy formája volt, ami gyakori az ADHD-s gyerekeknél. Ha a Te gyermeked is hasonló dolgokkal küzd, ne aggódj, nem vagy egyedül. Az alábbiakban megosztok néhány tippet és stratégiát, amelyek segíthetnek abban, hogy ezek a gyerekek jobban megbirkózzanak az érzékszervi ingerekkel. A szenzoros érzékenység gyakori kihívás az ADHD-s gyerekeknél. Lehet, hogy egyes zajok túl hangosnak, egy bizonyos textúrájú étel kellemetlennek vagy bizonyos ruhák érintése zavarónak tűnnek számukra. Ezek a helyzetek gyakran nehézségeket okoznak a mindennapokban, de megfelelő stratégiákkal és türelemmel segíthetünk a gyerekeknek abban, hogy jobban megbirkózzanak ezzel a kihívással. Nézzük meg, milyen módszerekkel támogathatjuk őket!
1. Lépésről lépésre haladjunk A szenzoros érzékenység leküzdése hosszú folyamat lehet, de a fokozatos hozzászoktatás sokat segíthet. Ha például egy gyermek érzékeny bizonyos ételek textúrájára, érdemes apró lépésekben bevezetni az új textúrákat. Először csak megérinteni vagy megkóstolni egy kis darabot, majd fokozatosan növelni a mennyiséget. Ugyanez vonatkozik a hangokra, ruhákra és más érzékszervi ingerekre is.
2. Érzékszervi támogatás és eszközök használata Az érzékszervi eszközök, mint például fülvédők a hangos helyzetekhez, speciális ruhák vagy textíliák a bőrrel való érintkezéshez, illetve nyugtató székek vagy hinták, sok ADHD-s gyermek számára megkönnyíthetik a túlérzékenységgel való megküzdést. Ezek az eszközök segítenek abban, hogy a gyerekek kényelmesebben érezzék magukat, és kevésbé legyenek túlterhelve az érzékszervi ingerektől.
3. Szenzoros diéta kialakítása A "szenzoros diéta" egy olyan napi rutin, amely kifejezetten az egyes érzékszervek igényeire épül. Ez magában foglalhat különböző tevékenységeket, amelyek elősegítik a szenzoros rendszerek harmonizálását. Például egy szenzoros diéta tartalmazhat ugrálást, hintázást, gyúrást vagy bármilyen olyan fizikai tevékenységet, amely szabályozza az érzékelési ingereket és segíti a gyerekeket az egyensúly megteremtésében.
4. Szenzoros szoba vagy sarok létrehozása Otthon vagy az iskolában érdemes egy olyan szenzoros teret kialakítani, ahol a gyerekek visszavonulhatnak, ha túlterheltek az érzékszervi ingerek miatt. Ez a tér lehet nyugtató színekben berendezett, puha párnákkal, stresszoldó játékokkal vagy egy hintával, ami megnyugvást biztosít számukra. Egy ilyen hely lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek pihenjenek és újra összpontosíthassanak.
5. Pozitív megerősítés Fontos, hogy amikor egy gyermek képes megbirkózni egy szenzoros kihívással, megkapja a pozitív visszajelzést és megerősítést. Ez lehet egyszerű szóbeli elismerés vagy egy jutalom, ami motiválja a gyereket további haladásra. A sikerélmények növelhetik az önbizalmat, és segíthetnek a szenzoros érzékenység kezelésében.
6. Türelem és rugalmas megközelítés A szenzoros érzékenység kezelése nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy a szülők és tanárok türelmesek legyenek, és megértsék, hogy minden gyermek egyedi tempóban fejlődik. Rugalmasan alkalmazkodjunk a gyermek igényeihez, és ne erőltessünk rá olyan helyzeteket, amelyekben még nem érzi magát komfortosan.
7. Szakértői segítség igénybevétele Ha a szenzoros érzékenység jelentős mértékben megnehezíti a gyermek mindennapjait, érdemes szakértői segítséget igénybe venni. Egy ergoterapeuta vagy szenzoros integrációs szakember olyan specifikus technikákat és terápiákat kínálhat, amelyek segítenek a gyerekeknek megbirkózni a szenzoros túlterheléssel.
Összegzés Az ADHD-s gyerekek szenzoros érzékenysége kihívást jelenthet, de megfelelő támogatással és türelemmel segíthetünk nekik abban, hogy jobban kezeljék az érzékszervi ingereket. A fokozatos hozzászoktatás, az érzékszervi eszközök használata, valamint a pozitív megerősítés mind segíthetnek abban, hogy a gyerekek kényelmesebben és magabiztosabban érezzék magukat a mindennapokban.
Írjátok meg kommentben, hogy Nálatok milyen típusú a szenzorors érzékenység és hogy tudtatok úrrálenni rajta!
Ha te is szembesülsz az ADHD-s gyerekek nevelésének kihívásaival, és szeretnél többet megtudni arról, hogyan alakíthatod ki a megfelelő életmódot gyermeked számára, ne habozz keresni! Mint ADHD életmód tanácsadó és terapeuta, szívesen segítek a megfelelő stratégiák és megoldások kidolgozásában. Kérlek, lépj kapcsolatba velem még ma, hogy együtt dolgozhassunk a gyermeked boldogabb és egészségesebb jövője érdekében!
A 06-309-400-001-es telefonon tudunk időpontot egyeztetni neurofeedbackre és tanácsadásra.