Voltak bennem is kérdések: Miért pont velünk történik mindez? Mit rontottunk el? Hogy kéne jobban csinálni?
De most már úgy érzem ez pont így volt jó ahogy történt. Nem a kudarcokért, évismétlésekért, szánalmas érzések között eltöltött szülőikért és fogadó órákért vagyok hálás. Hanem azért, mert ezt sikerült közösen átvészelnünk.
Megtanultunk közben egymásra jobban figyelni, az új helyzetektől kevésbé megijedni, a bajban összetartani. Nagyon jó megtapasztalni azt, hogy a gyerekembe vetett bizalmam és hitem hogy alakítja egyre jobban át, abból amit a környezetnek majdnem sikerült elhitetni vele. Nagyon jó látni ahogy tervezi a jövőjét, hálás amiért kitartottunk mellette és bíztunk benne.
Sokkal mélyebb lett a kapcsolatunk és rengeteg közös emlékünk van! Nagyon gazdag volt a gyerekkora, lesz mit mesélnie!
A témával kapcsolatban további cikkeket a http://www.viraghhajnalka.hu/blog oldalon olvashattok.
A témával kapcsolatos könyv a https://gorenybolgyerek.hu/ oldalon rendelhető.