ADHD, iskolakezdés, játék vagy tanulás
A legós doboz, ami szinte beszippantotta A kisfiú nemsokára iskolás lesz. Az első foglalkozások egyikén, amikor belépett a szobába, azonnal a legós dobozhoz rohant. Olyan örömmel és belefeledkezéssel játszott, hogy szinte lehetetlen volt „visszahozni” a feladathoz. Láthatóan biztonságot adott neki a játék – egy ismerős, örömteli világ, ahol ő irányít.
A könnyebb út: eltenni a játékot – de valóban ez a megoldás? Egy pillanatra elgondolkodtam: mi lenne, ha egyszerűen eltüntetném a legót? Talán gyorsabban kezdenénk a munkát, és nem lenne küzdelem. De tudtam, hogy ez csak látszólag könnyebb út. Hamarosan jön az iskola, ahol hasonló helyzetekkel találkozik majd: játszana, de épp akkor tanulni kell. A kérdés az volt: hogyan tudnánk ezt a váltást biztonságosan és élhetően megtanítani neki?
Közös megállapodás – a valódi megoldás Végül megbeszéltem vele, hogy: ha a foglalkozás elején rögtön nekilátunk a feladatoknak, akkor a végén maradhat még egy kicsit legózni. Elfogadta az alkut – és azóta minden megváltozott. Már nem nehéz elkezdeni a munkát. Tudja, hogy a játék nem tűnik el, csak egy kicsit várnia kell rá. És amikor eljön az ideje, felszabadultan játszik, hiszen megdolgozott érte.
Amit a szülők is hazavihetnek ebből Ha otthon a szülők hasonló helyzetekbe ütköznek – például a reggeli indulás vagy a házi feladat és a játék között feszül a húzás – érdemes hasonló, együtt kialakított keretekkel segíteni a gyerekeket. A kiszámítható váltások, az előre megbeszélt „jutalom-játékidő”, és a szeretetteljes következetesség nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyerek biztonságban érezze magát a változó napirendben is.