Virágh Hajnalka

Először azt kell elfogadni, hogy ez egy hosszú folyamat lesz, nem egy egyhetes program. Lesznek kisebb-nagyobb visszaesések is, ezekből tanulni kell, nem szabad elkeseredni! Róma sem egy nap alatt épült fel.

Kis lépésben érdemes kezdeni és olyan dologgal, ami felkelti a gyerek érdeklődését. Pl.: kinézünk együtt egy kifestőt, könyvet, társast stb. Otthon pedig megkapja a feladatot: színezzen ki egy neki tetsző képet, olvasson el 3 oldalt a könyvből.. ha látjuk, hogy elakad, unja, vonjuk bele a jutalmazást is: ha elvégzi a feladatot, elmehetünk fagyizni, az lesz vacsorára amit ő szeretne vagy bármi, ami apró jutalom és pozitív élmény.

 

A halogatás kicsit más tészta, itt egy konkrét példával tudok szolgálni.

Sokszor csináltunk ottalvós bulit a barátnőimmel hétvégente, általában ezt megelőzte egy mozi, vagy evés a belvárosban. Ilyenkor általában felhívtam édesanyám, hogy légyszíves rakjon rendet a szobámban, dobja be a szennyesbe az odavaló ruhákat stb. Mindig az volt a válasza, hogy rendben, de legközelebb nem fogja.

Persze hétköznapokon mindig mondta, hogy tegyek rendet, takarítsak ki, én pedig mindig azt válaszoltam, hogy: Jó, majd. (Ez biztos nektek is ismerős.) Az egyik ilyen hétvégén is szokásosan felhívtam anyát, hogy gyorsan csináljon rendet amire azt a választ kaptam, hogy: Jó, majd.

Persze nagyon égett az arcomról a bőr mikor megérkeztünk és rendetlen volt a szobám, ciki volt megkérni a lányokat, hogy üljenek le a nappaliba, mert nekem még rendet kell tennem. Viszont! Ezek után egyszer sem kellett kérlelni napokon át, hogy rakjak rendet vagy takarítsak, még aznap megcsináltam mindent.

 

Nem kell megalázó helyzetbe hozni senkit, viszont ha nem is oldjuk meg a feladatait a gyereknek, kamasznak, akkor gyorsan abban a helyzetben találja magát, hogy itt bizony csak ő fog kezdeni valamit a dologgal, ha pedig nem, akkor annak meglesznek a következményei.