Mit tegyünk, amikor a gyerekünk régóta kér valamit?

Mit tegyünk, amikor a gyerekünk régóta kér valamit?

Nem tartom magam egy kőszívű szülőnek, de voltak olyan dolgok, amiket nem kapott meg a gyerekem annak ellenére, hogy régóta kérte. Mentségemre legyen mondva, hogy amint megkapott valamit már azon törte a fejét mit csikarjon ki legközelebb tőlünk.

Az egyik ilyen egy kiskutya volt. Azért nem értettem a kérdést, mert volt már kutyánk. De ez a kérés mindig visszatérő volt éveken keresztül. Folyton kiskutyás képeket mutogatott. Egyszer egy gyenge pillanatomban (erre nagyon jó a radarja) beadtam a derekam. Persze jött mindenki, az apukám, a férjem, az anyósom, hogy minek az új kiskutya már eddig is volt kutyánk, mindent megrág, a cipőket és a bútorokat, kicsinek nagyon aranyos, de úgyis megnő, nincs nekünk elég bajunk, majd erről is mi gondoskodhatunk. Ezek az érvek mind igazak is voltak. Nem tudtam és nem is akartam velük vitatkozni.

Egy valamivel azonban nem számoltak. Azóta, amióta egy új kiskutyával bővült a családunk, akit a lányom választhatott ki, mindig fülig ér a szája mikor hazaér. Ha fél elaludni van, akit odahívjon magához. Reggel nem a morgás hallatszik, hanem az, hogy anya gyere ide, nézd milyen aranyos. És van, aki, akkor sem haragszik rá amikor egy szülő már rég megmondja a véleményét.

Utólag azért is jó döntésnek látom, mert egy nagy kamasznak már jó, ha gyakorolja, hogy valakiről gondoskodnia kell. Kicsit az anyáskodást próbálgatja rajta. Volt, hogy a mozgó fogát vettük észre, sajnáltuk mert láttuk, nagyon zavarja. Majd elvonultak a szobába és egy vinnyogás hallatszott, mert az „anyukája” kihúzta azt a zavaró, lötyögős fogát a kutyusnak. Máskor egy nagy kerti futkározás után szaladtunk az állatorvoshoz mert kicsit sántított a kutyusa.

Azon is nagyon meglepődtem amikor láttam, hogy azokat a változásokat, amit bevezettünk itthon, a kutyussal is elkezdte alkalmazni. Bevezette az asszertív kommunikációt, amikor odaadta egy régi bőr papucsomat amit bármikor megrághatott, de cserébe az összes többit tilos volt rágcsálni. 80%-ban dicsérte és csak 20%-ban dorgálta meg a kiskutyát. Csak az igazán lényeges dolgokat helyezte előtérbe. Döbbenten mesélte, ha valahol rákiabáltak egy kutyusra mert ijedtében bepisilt. Értetlenkedett, hogy nem veszik észre, szegény éppen azért teszi ezt mert rosszul bánnak vele.

Időnként nem árt hallgatni rájuk és szembe menni az árral és minden logikával, mert lehet, hogy az életünket megkönnyítjük az esztelennek tűnő szívből jövő döntésünkkel.

A témával kapcsolatban további cikkeket a http://www.viraghhajnalka.hu/blog oldalon olvashattok.

A témával kapcsolatos könyv a https://gorenybolgyerek.hu/ oldalon rendelhető.

2019-06-18